Engedd el!
2013 június 18. | Szerző: Oravecz Nóra
Elengedni, ragaszkodni, görcsösen akarni, ugye ismerős? Miért nem jön össze? Vajon mi az oka annak, hogy nem sikerül, hogy még mindig egy helyben toporogsz? Nézzük csak!
Csak nyugalom. Csak még egy lépés, aztán egy másik. Ne aggódj, minden jön majd a maga idejében, de addig is élvezd azt, amit kapsz. A mosolyokat, a pillanatot, a lehetőségeket, a csatákat, mindent. Azt, ha összetörnek, azt, ha nem megy, mindent, hiszen ez visz majd előre. Az, hogy benne voltál és megtapasztaltad – azt, amikor fáj, amikor nem, de leginkább a határokat, ameddig elmehetsz, amennyit még elbírsz.
Hagyd, hogy jöjjön
2013 június 16. | Szerző: Oravecz Nóra
Darabokra tört szívek, feladom, nem megy tovább, még egyszer aztán biztos nem megyek bele egy ilyenbe és társai. Vajon hányszor mondjuk el, és sétálunk ugyanabba a csapdába, helyzetbe, felállásba? Sokszor. Hogy miért? Mert hiszünk. Még mindig képesek vagyunk elhinni egy ragyogó szempárnak, hogy ő majd más lesz. Hogy vele minden menni fog, és már csak a boldogság vár ránk. Aztán eltelik egy hét, meg még egy, az álarcok meg szépen lassan hullanak alá. Egyre több, a földet talán be is lepi a lábfeje előtt. Most már minden megsemmisült, amit annyira szerettél, a valóság meg… Nem mindig az igazi. Hát ilyen is van. A játszma igazán csak most kezdődik. Összecsiszolódás, valódi egymásra találás, vagy értelmetlen játszmák?
Az se jó, ha túlságosan ég minden. Több tucat levelet kapok naponta, ami azzal kezdődik, hogy “jött, látott, és egyszerűen képtelenek voltunk mit tenni, rögtön összejöttünk. Nem tudtunk szabadulni egymástól”. Ó, tudom, hogy milyen ez. Nekem is volt benne részem. Egy hét után a fiú már nálam élt, mindez tartott kerek 3 hónapig. Az a nagy láng, ami az elején annyira vonzó volt, szép lassan felégetett minket. Leginkább engem a magam kis szabadságával, amiből semmi sem maradt. Neki itthon nem volt élete, így az enyémbe illeszkedett. Bosszantott, de legalább rájöttem, hogy olyan valaki kell mellém, akinek szintén megvan a szerelme, az álma, a vágya, amin minden áldott nap dolgozik.
Vigyázz azzal, ami ég. Ami túl intenzív, mert az intenzitása fogja összeomlasztani az egészet. Lehet, hogy pont amiatt nem fog sokáig tartani. Törekedj az egyensúlyra, arra, hogy balanszban legyenek az érzéseid.
Top tipp: Akárhányszor úgy érzed, most megtaláltad, és nem tudsz parancsolni az érzéseidnek, várj egy hetet. Vagy kettőt. Akármilyen nehéz is, fogd vissza magad, mert gyakran van, hogy az a bizonyos varázslat meg robbanás csak az első alkalommal történik meg, utána meg… Eltűnik, mint a kámfor. Meleg szív, hideg fej. Ez az egész titka. Gondolkodj mindig hideg fejjel, de soha ne zárd be a szíved.
Ne kapkodj. Van időd bőven. Gyakran pont a kapkodás őröl fel mindent. Az, hogy rögtön akarod azt, ami addig nem volt. Elhiszem, hogy felcsillan a szemed, hogy talán ő az, akire annyira vártál, és egyébként is más, mint a többi, de tudod néha elég csak hagyni a dolgokat, hogy letisztuljanak, mert az ilyen találkozások nagyon félrevezetőek lehetnek, és bizony előfordulhat, hogy a következő alkalommal már kínkeserves perceket töltötök együtt. Ne ítélkezz, hagyd, hogy az Élet mutassa meg, hogy ki miért toppant be.
Ne tervezz, ne akard. De tudd, hogy mire vágysz, ismerd magad. Ismerd azt a valakit, aki még nincs itt, éljen tisztán a gondolataidban, és tudd, hogy jön majd, és ő lesz az, aki boldoggá tesz. Semmit sem érzel véletlenül. Nem ok nélkül van szükséged arra, ami lejátszódik benned, vagy vonzódsz ahhoz, akihez. Egyszerűen csak engedd át az életnek az irányítást, és hagyd, hogy hozza és vigye az embereket. Senkit sem visz el véletlenül, a helyébe mindig jön más, hiszen olyan még sohasem volt, hogy ne lett volna valahogy. Hagyd, hogy betoppanjon az, akire szükséged van.
oravecznora
aloha!
2013 június 12. | Szerző: Oravecz Nóra
Oravecz Nóra vagyok, blogger. Elintézhetném ennyivel is, de ez ma már jóval több. Szerelem, szenvedély, boldogság. Több, mint 5 évvel ezelőtt, amikor felfigyeltem egy hirdetésre, amiben szerkesztőket kerestek még nem is gondoltam volna, hogy az igazi életem azzal a pillanattal indul el. Az írás megváltoztatott, tudatossá tett, és olyan életet kaptam tőle, amire álmaimban sem mertem volna vágyni.
Jogosan nem gondoltam, hiszen hosszú éveken át minimális visszajelzés érkezett. Három teljes év után már bosszantott, hogy semmi sem történik. Amikor érzed, hogy van benned valami, ki is rakod, de még nem érett meg annyira, hogy tömegeket érjen el… Na, ennél rosszabb érzés nincs. De minden áldott nap tudtam, hogy csak írnom kell, akármennyire is fáradt vagyok, mert ez fog elvezetni oda, ahol a helyem van. Sohasem tudtam, hogy mi a cél, én csak írtam, mert éreztem, hogy kell.
Vagyis tudtam. Már négy éve, ahogy felkerültem Budapestre (akkor 20 évesen) kezdtem el online marketing területen tevékenykedni. Azóta is ezen a téren dolgozom. A munkámnak köszönhetően gyakran gugliztak le és vették észre a blogomat, így voltak főszerkesztők, akik közölték, hogy jobb lenne, ha abbahagynám, mert egyébként sincs igény arra, amit csinálok. Nem érdekelt, folytattam.
Aztán 2011. nyarán fel akartam adni. Akkor már nagyon elegem volt, hogy semmi sem történik. Megírtam az utolsónak szánt bejegyzésemet, és bumm! Elindult minden! 120 000 Olvasó két nap alatt és 16 000 megosztás a Facebookon. Sokkolódtam. Akkor aztán elkészült a Facebook rajongói oldalam, majd elindítottam a Fűszerespolc névre hallgató blogomat, ám egészen 2012. decemberig megragadtam egy szinten, bár szerepeltem nagyobb portálok főoldalán, újságokban, valahogy nem történt semmi. Akkor eldöntöttem, hogy elengedem azt a várakozást, ami nagyon erősen élt bennem. Biztos voltam abban, hogy egyszer majd jön az, amit érzek, aminek jönnie kell, így ráhagyom az Életre, hadd csinálja a dolgát – ő bizony csinálta is.
Tavaly decemberben az Olvasóim elkezdték feltöltögetni az egyik legnagyobb idézetes portálra a gondolataimat, ők meg tették a dolgukat: az elmúlt hetek és hónapok legolvasottabb bejegyzéseiként jelentek meg az oldalon. Azóta már több száz gondolatom van fent, így egyre többen akadnak rám, így ma már majd 30 000 fős rajongói táborom követ napi szinten a Facebookon. Debreczeni Zita, Hajdú Péter, Sarka Kata, Bíró Ica, Lola, – csak pár név azok közül, akik gyakran osztják meg a gondolataimat, vagy épp követik a blogomat.
Decemberben már bloggerként egy kampány arcaként is szerepeltem Katus Attila mellett, majd indultam a Cafeblog bloggerina versenyén, ahol a verseny időszaka alatt folyamatosan a lista 2. helyén szerepeltem. Onnantól aztán jöttek a sikerek. Ráadásul ismét az egyik legnevesebb portál főoldalán láthattam viszont a nevemet, hiszen én lettem az első magyar self-publishing szerző, aki a Bookline listáját vezette, amiről szakmai lapok tucatja cikkezett. Aztán jött az Összekötve, a második könyvem. Hosszas és kalandos útja után végül a Libri asztalán landolt, akik azonnal két könyvre szerződtek velem, augusztusban jön az első (Összekötve).
Csak a Facebookon kb. 500 000-en követnek egy héten, a Citatumon pedig akár még egyszer ennyien is olvashatják a gondolataimat anélkül, hogy tudnák, hogy van ez még tovább is.
mini
2013 június 19. | Szerző: Oravecz Nóra
Mindig jön egy mosoly, mindig lesz egy új. Egy olyan, ami beléd hatol, olyan mélyen, hogy azt sem tudod, eddig hogyan tudtál élni nélküle. Őrület. Amikor azt hinnéd, már senki sem érintheti meg a szívedet, történik valami, valami, ami mindent átír, felülír, megváltoztat. De hagyni kell, hogy alakuljon, hogy kirajzolódjon. Hogy megjelenjen, hogy érezd, hogy megtanulj érezni és nem félni tőle. Igen, nem könnyű, lehet nem azt kapod vissza, amit adsz, de az igazi szeretet próbatétele az, hogy akkor is adod-e, ha nem kapod vissza. Ha beleszakad a szíved. Ha beleszeretsz. Ez az igazán nehéz. A legnehezebb összetört szívvel élni.
Oldal ajánlása emailben
X