Megírva, vagy te írod?

2013 június 21. | Szerző: Oravecz Nóra

Mármint a Sorsod. Van, nincs, mi az igazság? Ugyan mikor kezdődik a Sors, és mikor van az, hogy te valamit annyira akarsz, hogy végül bevonzod? De miért akarod azt a valamit annyira? Honnan jön a késztetés? Ma is elmélkedés, mert mindig ez van.

Az utóbbi időben egyre többet gondolkodtam a fenti kérdéskörön. Barátokkal beszélgettünk róla, meg olvasói levelekt kaptam, tucatjával. Mert hogy van az, hogy egyszer azt írom, hogy elég, ha hiszel, utána meg azt, hogy hagyd, hogy az Élet alakítsa a dolgokat.

Pedig pontosan így van. Először jön valami, amire te annyira vágysz, azt sem tudod, hogy honnan, onnantól csak bíznod kell az érzésben és hinni benne. Aztán rájöttem valamire, pontosabban tegnap az egyik kávézóban kívánkozott ki belőlem, azóta megnyugodtam. Az elmélet a következő volt: van Sors, vagy valami, ami sokkal nagyobb tőlünk, ami irányítja a szálakat, ami tudja, hogy nekünk mi jó, mi pontosan emiatt érezzük, hogy mi az igaz számunkra, meg mi a nem  – de van döntési lehetőségünk, hogy mit választunk. Hibázhatunk, van új esély, de minél többször követjük el ugyanazt a hibát, annál nagyobb leckét kapunk. Én is hibáztam. Akkorát, amilyet szerintem az életben nem fogok újra megtenni. Mégis abban a pillanatban, hogy visszatértem a régi életembe, minden a helyére állt. Feladhatod magad, az életed, letehetsz a Sorsodról, sohasem leszel boldog. Olyan igazán boldog. Belemenekülhetsz a párkapcsolatba, az sem fog kielégíteni. Pár évig igen, csak aztán majd jön a gondolkodás, hogy ez most komoly? Valóban ezt akartad? Semmi felett sem lehet átsiklani. Ez már csak ilyen.

De van valami, ami nagyon fontos. Sorsa mindenkinek van, de csak annak jönnek a csodák meg a bevonzás, meg az igazi siker, a boldogság, aki az útján van. Néha csak elég körbenézni, kiábrándító, hogy mennyi ember él úgy, mint egy zombi. Reggel felkelnek, elmennek dolgozni, és megelégednek azzal, ami van. Eldöntik, hogy ez nem lehet ennél több, és meg sem adják neki az esélyt, hogy több legyen. De ha mersz a szívedre hallgatni, mert igazából tényleg csak arra kell, és kérdés nélkül megteszel mindent, amit súg – nem lesz könnyű -, akkor bizony lesz Sors, meg véletlenek, meg vonzás törvénye, meg minden.

Életszagú példa: pár napja egy barátommal beszélgettünk egy helyen Budapesten valamelyik délután, amikor velem szemben észrevettem egy srácot. Nagyon hasonlított egy millió éve nem látott ismerősre, egyetlen pillanatra eszembe is jutott, hogy tök hasonlítanak. Eltelt öt perc, a pultnál megláttam a fiút. Véletlen? Vonzás törvénye? Ez mi? Igen, rögtön elkönyvelhetnéd, hogy vonzás törvénye. Aztán este eszembe jutott, hogy mi nem ott szerettünk volna találkozni eredetileg. A cél egy másik hely volt, de mivel ott nem volt az egyik kedvenc italomból, egy másik helyre ültem be. Én csak az érzéseim után mentem, és azt csináltam, amiben jól érzem magam – ő meg megjelent. Szóval valami van.

Ez meg a másik. Te mersz az érzéseidre hallgatva menni előre? Legyen ez ma a zárás, hallgass az érzéseidre, lépj rá az utadra, és aktiváld a csodákat. Izgalmasabb lesz az élet, hidd el. 

Hagyd, hogy jöjjön

2013 június 16. | Szerző: Oravecz Nóra

Darabokra tört szívek, feladom, nem megy tovább, még egyszer aztán biztos nem megyek bele egy ilyenbe és társai. Vajon hányszor mondjuk el, és sétálunk ugyanabba a csapdába, helyzetbe, felállásba? Sokszor. Hogy miért? Mert hiszünk. Még mindig képesek vagyunk elhinni egy ragyogó szempárnak, hogy ő majd más lesz. Hogy vele minden menni fog, és már csak a boldogság vár ránk. Aztán eltelik egy hét, meg még egy, az álarcok meg szépen lassan hullanak alá. Egyre több, a földet talán be is lepi a lábfeje előtt. Most már minden megsemmisült, amit annyira szerettél, a valóság meg… Nem mindig az igazi. Hát ilyen is van. A játszma igazán csak most kezdődik. Összecsiszolódás, valódi egymásra találás, vagy értelmetlen játszmák?

Az se jó, ha túlságosan ég minden. Több tucat levelet kapok naponta, ami azzal kezdődik, hogy “jött, látott, és egyszerűen képtelenek voltunk mit tenni, rögtön összejöttünk. Nem tudtunk szabadulni egymástól”. Ó, tudom, hogy milyen ez. Nekem is volt benne részem. Egy hét után a fiú már nálam élt, mindez tartott kerek 3 hónapig. Az a nagy láng, ami az elején annyira vonzó volt, szép lassan felégetett minket. Leginkább engem a magam kis szabadságával, amiből semmi sem maradt. Neki itthon nem volt élete, így az enyémbe illeszkedett. Bosszantott, de legalább rájöttem, hogy olyan valaki kell mellém, akinek szintén megvan a szerelme, az álma, a vágya, amin minden áldott nap dolgozik.

Vigyázz azzal, ami ég. Ami túl intenzív, mert az intenzitása fogja összeomlasztani az egészet. Lehet, hogy pont amiatt nem fog sokáig tartani. Törekedj az egyensúlyra, arra, hogy balanszban legyenek az érzéseid.

Top tipp: Akárhányszor úgy érzed, most megtaláltad, és nem tudsz parancsolni az érzéseidnek, várj egy hetet. Vagy kettőt. Akármilyen nehéz is, fogd vissza magad, mert gyakran van, hogy az a bizonyos varázslat meg robbanás csak az első alkalommal történik meg, utána meg… Eltűnik, mint a kámfor. Meleg szív, hideg fej. Ez az egész titka. Gondolkodj mindig hideg fejjel, de soha ne zárd be a szíved.

Ne kapkodj. Van időd bőven.  Gyakran pont a kapkodás őröl fel mindent. Az, hogy rögtön akarod azt, ami addig nem volt. Elhiszem, hogy felcsillan a szemed, hogy talán ő az, akire annyira vártál, és egyébként is más, mint a többi, de tudod néha elég csak hagyni a dolgokat, hogy letisztuljanak, mert az ilyen találkozások nagyon félrevezetőek lehetnek, és bizony előfordulhat, hogy a következő alkalommal már kínkeserves perceket töltötök együtt. Ne ítélkezz, hagyd, hogy az Élet mutassa meg, hogy ki miért toppant be.

Ne tervezz, ne akard. De tudd, hogy mire vágysz, ismerd magad. Ismerd azt a valakit, aki még nincs itt, éljen tisztán a gondolataidban, és tudd, hogy jön majd, és ő lesz az, aki  boldoggá tesz. Semmit sem érzel véletlenül. Nem ok nélkül van szükséged arra, ami lejátszódik benned, vagy vonzódsz ahhoz, akihez. Egyszerűen csak engedd át az életnek az irányítást, és hagyd, hogy hozza és vigye az embereket. Senkit sem visz el véletlenül, a helyébe mindig jön más, hiszen olyan még sohasem volt, hogy ne lett volna valahogy. Hagyd, hogy betoppanjon az, akire szükséged van.

oravecznora