<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>egy picit más, jobban TE</provider_name><provider_url>https://oravecznora.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Oravecz Nóra</author_name><author_url>https://oravecznora.cafeblog.hu/author/oravecz_nor/</author_url><title>felépíted - menni fog</title><html>&lt;a href=&quot;https://oravecznora.cafeblog.hu/files/2013/06/Screen-Shot-2013-06-28-at-7.00.03-AM.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-full wp-image-111 aligncenter&quot; alt=&quot;Screen Shot 2013-06-28 at 7.00.03 AM&quot; src=&quot;https://oravecznora.cafeblog.hu/files/2013/06/Screen-Shot-2013-06-28-at-7.00.03-AM.png&quot; width=&quot;394&quot; height=&quot;337&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Ami nehéz, valójában az visz előre. Abba kell kapaszkodni, végül felállni, és nem a földre huppanva kétségbeesett szemekkel bámulni, hogy ezt te akkor sem bírod ki. Miért ne bírnád. Zokoghatsz összekuporodva az utcán, már akkor tudod magadban legbelül, hogy ezen is túlteszed magad. Összekapod a szilánkokat, meg hasonlók. Felépíted azt, ami eltört, összetört, darabjaira hullott, és valami sokkal jobbat varázsolsz belőle - mert képes vagy rá. Idővel ismerni fogod minden egyes porcikádat. Onnantól lesz izgalmas a játék, hiszen új időszámítás veszi kezdetét: egy olyan, ahol mindenből sitty-sutty felépíted magad egyszerúen csak azért, mert tudod, hogy minek hol a helye.</html><type>rich</type></oembed>