miért nem marad?

2013 június 20. | Szerző: Oravecz Nóra |

Elmegy már megint? Nem marad, nem érted, miért nem elég, ha hiszel? Kérdések, amelyekkel talán mindannyiunk szembesült már.

Valóban elég az, ha hiszel? Hogy jön majd, bekopogtat, és megjelenik mert neki meg kell jelennie és azt kapod majd, amire valóban szükséged van? Azokat a mondatokat mormolja el, amit már annyiszor elképzeltél a párnáid között, hogy majd ha jön az a pasi, na az pont ilyen lesz. És mi van olyankor, amikor a hit már édes kevés? Talán csak az időfaktorral van baj. Nem jött el, nem azt az órát írja épp ki a telefonod, vagy egyszerűen csak nem az a nap van, amikor a legjobban működhet az egész.  Van olyan, hogy tökéletes időzítés – hiszek benne. A kötelékekre pedig hatványozottan igaz. Ha nem értünk még meg arra, hogy ott legyünk, ahol annyira szeretnénk lenni, ahova annyira vágyunk, az élet bizony nem enged tovább.

Magyarázat: Kötelékek. Azok a valamik, amelyek két ember között már a találkozás pillanatában érezhetőek. Mintha ezer éve ismernétek egymást, és nem is tudjátok, hogy eddig hogyan tudtatok egymás nélkül élni. Ezek a kapcsolatok a legmeghatározóbbak, ők alakítják az életedet, talán még a Sorsodat is. Segítenek, visznek előre, hisznek benned, hiszel bennük, de szabadon is engeditek egymást, bátran, ugyanis tudjátok, a kötelék bárhol is legyetek, sohasem szakad szét.

A legnagyobb szolgálatot teszi nekünk az élet azzal, hogy néha csak távol tartja azokat a dolgokat, amikre annyira vágyunk. Nem engedi, nem hagyja, hogy jöjjön, pontosan azért, mert ha idő előtt jönne, akkor bizony minden darabjaira is hullana. Mindennek idő kell, a fű sem nő ki csak úgy hipp-hopp a földből…

El kell vetni a magot, törődni kell vele, locsolni, és minden áldott nap mosollyal állni felette, hogy igen, bizony eljön majd a reggel, amikor kibújik. Sokszor nem is gondolnánk, hogy milyen csatákat él ő meg a föld alatt. Gyökerekbe ütközik, vagy épp szomjazik, mi meg csak azzal foglalkozunk, hogy miért nem jön már ki. Pedig csak türelemre lenne szükség. Arra, hogy bízz abban, hogy akkor jön majd és úgy, ahogy a legjobb neked. Tudd, hogy így lesz, és megvalósul. Te csak vívd a saját kis csatádiat, és érj meg a pillanatra, mert bizony meghatározó lesz.

Hiszen egy perc is sokat számít. Egy perccel előbb találkozni, egy perccel előbb elindulni, egy perccel előbb kilépni az ajtón. Csak egy perc, mégis gyakran csak egy percen múlik minden, azon, hogy mersz-e az érzéseidre hagyatkozva élni, és menni utánuk bármi áron.. Akkor bizony betoppannak a csodák, a boldogság, meg minden. De addig, amíg csak azt tudod hajtogatni, hogy “pedig éreztem”, és mégsem cselekszel az érzéseid szerint… Nos, addig ne várj semmit. Tök felesleges.