felépíted – menni fog
2013 június 28. | Szerző: Oravecz Nóra
Ami nehéz, valójában az visz előre. Abba kell kapaszkodni, végül felállni, és nem a földre huppanva kétségbeesett szemekkel bámulni, hogy ezt te akkor sem bírod ki. Miért ne bírnád. Zokoghatsz összekuporodva az utcán, már akkor tudod magadban legbelül, hogy ezen is túlteszed magad. Összekapod a szilánkokat, meg hasonlók. Felépíted azt, ami eltört, összetört, darabjaira hullott, és valami sokkal jobbat varázsolsz belőle – mert képes vagy rá. Idővel ismerni fogod minden egyes porcikádat. Onnantól lesz izgalmas a játék, hiszen új időszámítás veszi kezdetét: egy olyan, ahol mindenből sitty-sutty felépíted magad egyszerúen csak azért, mert tudod, hogy minek hol a helye.
ne beszélj róla!
2013 június 27. | Szerző: Oravecz Nóra
Érzelmileg zoknik, avagy most komolyan itt tartunk?
Érzelmi analfabéták tucatjaival körülvéve éljük napjainkat. Gyakran észre sem vesszük egészen addig, amíg nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy muszáj legyen érzésekről beszélgetni – hiszen normális, felnőtt emberek ezt teszik.
Zárva, elzárkózva, bezárkózva élnek emberek ezrei minden áldott nap. Ragaszkodnak, bepakolnak az életükbe, és önző módon csak a saját érdekeiket helyezik előtérbe. Semmi más nem is számít. Miért számítana? Besétálnak az életedbe, maradnak is, egészen addig, amíg szembesülniük kell azzal, hogy az embereknek bizony vannak érzései, amiket csak azok kaphatnak meg, akik valóban értékelik azokat. Van, aki nem teszi. Van, aki bezár, mert most az olyan menő. Élhetsz kapcsolatokban, barátságokban, ám egy életünk van. Egyetlen, amit meghatároz az, hogy kiket teszel bele.
Pakolj olyanokat, akik rettegnek az emberi érzésektől, attól, hogy közel engedjenek magukhoz, és te is ilyenné válsz. Legyenek érzéseid, akit elijeszt, az mehet is. Nincs szükséged rá. Egy percig se fogd vissza magad, tudod miért? Mert lesz, akinek pont az lesz a minden, ami belőled árad. Az teszi majd többé, boldoggá, teljessé, és nem az állandó álcák mögött való rejtőzködés. Az nem élet.
Tipp: Őszinteség, nyitottság, bátran. Tisztázd, hogy mit akarsz, és merd közölni. Mit veszíthetsz? SEMMIT. Nem egy olyan barátom van, aki gondolkodás nélkül el meri mondani, hogy mi zajlik benne, hogy mit akar, és pontosan ezért van köztünk mély kapcsolat. Azért, mert látom, hogy BÁRMIT megoszthatok vele, és ez oda- vissza működik. Döntsd el hogy értelmetlen kötődésekre szeretnéd az életedet fecsérelni, vagy igaz kötelékekre, olyanokra, amik bármikor ott vannak, amikor szükséged van rájuk. Csak az őszinteségnek van értelme, csak annak, hogy valóban szeretjük egymást.
akarod vagy nem?
2013 június 25. | Szerző: Oravecz Nóra
Szerelmek, vonzódások, értelmetlenül. Ismerős? Talán igen, talán még annál is inkább.
Néha csak a legnehezebb pillanatban kell erősnek maradni. Akkor, amikor már úgy érzed nem megy tovább, amikor omladozik a plafon, majd maga alá temet. De tudod mit? Onnan is ki tudsz mászni. Bárhonnan. Nincs olyan, hogy leomlik, te meg ott maradsz egy életre. Akkor nem vagy ember. Tessék leporolni magad és megpróbálni a saját erődet. Azt, amit adtak, amivel elláttak, amivel bírnod kell. Amivel meg kell tanulnod bírni. Harcolj, amíg látod, hogy van értelme – sőt utána is. Hiszen vannak csaták, amik akkor kezdődnek el igazán, amikor más már rég feladta volna. Vajon feladod? Vagy bírod még tovább?
Levelek tucatjaiban kéritek ki a véleményemet reménytelen szerelmekről. Hogy van-e értelme, hogy mit csinálj, hogy nem működik, hogy nem vállalja fel, hogy elengedd-e vagy mi legyen? Na nem. Ne ő, hanem te engedd el a görcsös ragaszkodást, a görcsöket. Bogozd ki, és hajítsd magad mögé, mert azzal, hogy minden energiád valamire fókuszálod várva, hogy mikor valósul már meg az, amire annyira vágysz egyszerűen csak felőröl, és elviszi máshonnan az energiát – főleg, ha valójában semmi értelme a vonzódásnak.
Felnőtt emberek döntésképtelenségbe burkolózva élik napjaikat, másokat hülyítve, az ujjaik köré csavarva. Maguk sem tudják, hogy miért csinálják, talán csak ők ilyenek, fene tudja. Mindenesetre meg kell tanulnod elengedni azt, ami nem működik, azt, aki nem vállal fel, azt, akinek nem vagy elég. Nem is értem, hogy néha miért vagyunk hajlandóak lerombolni egy egész életen át felépített önbizalmat csak azért, mert neki nem kellünk. Nevetséges. Ilyenkor kell sétálni még egy picit, levegőzni, kiszellőztetni a fejedet a város felett, és észrevenni azokat az érzéseket, amiket máshonnan kapsz. Azokat az érzéseket, amiket te teremtesz magadban – tudd azt, hogy értékes vagy.
TIPP: Ez néha nem is olyan könnyű, de tanuld meg olyan emberekkel körbevenni magad, akik többé tesznek, és azokat kigyomlálni, akik mellett nem vagy önmagad. Akik mellett úgy érzed, hogy megszólalnod sincs értelme. Nincs rájuk szükséged. A barátaid visszatükröznek téged. Rólad vajon milyen képet mutatnak?
elég vagy.
2013 június 24. | Szerző: Oravecz Nóra
Azt is meg kell tanulnod h olyat szeress, akit nem érdekel az, hogy mit érzel, és nem úgy néz rád, ahogy szeretnéd. Borzasztó, nehéz, fájdalmas, de valójában a legjobbat teszi neked, mert saját magadról tanít. Leckéztet, hogy mennyire vagy fontos magadnak, hogy mit gondolsz valójában arról, aki vagy: elég vagy? Ugyanis egyetlen elutasítás elhitetheti veled, hogy kevés vagy, közben meg egyszerűen nem jó ajtón kopogtatsz. Tudd, hogy mennyit érsz, tudd, hogy mit engedj be, de merd megnyitni a szíved. Még mindig jobb egy hatalmasat koppanni, mint érzések nélkül élni éveken át.
Megírva, vagy te írod?
2013 június 21. | Szerző: Oravecz Nóra
Mármint a Sorsod. Van, nincs, mi az igazság? Ugyan mikor kezdődik a Sors, és mikor van az, hogy te valamit annyira akarsz, hogy végül bevonzod? De miért akarod azt a valamit annyira? Honnan jön a késztetés? Ma is elmélkedés, mert mindig ez van.
Az utóbbi időben egyre többet gondolkodtam a fenti kérdéskörön. Barátokkal beszélgettünk róla, meg olvasói levelekt kaptam, tucatjával. Mert hogy van az, hogy egyszer azt írom, hogy elég, ha hiszel, utána meg azt, hogy hagyd, hogy az Élet alakítsa a dolgokat.
Pedig pontosan így van. Először jön valami, amire te annyira vágysz, azt sem tudod, hogy honnan, onnantól csak bíznod kell az érzésben és hinni benne. Aztán rájöttem valamire, pontosabban tegnap az egyik kávézóban kívánkozott ki belőlem, azóta megnyugodtam. Az elmélet a következő volt: van Sors, vagy valami, ami sokkal nagyobb tőlünk, ami irányítja a szálakat, ami tudja, hogy nekünk mi jó, mi pontosan emiatt érezzük, hogy mi az igaz számunkra, meg mi a nem – de van döntési lehetőségünk, hogy mit választunk. Hibázhatunk, van új esély, de minél többször követjük el ugyanazt a hibát, annál nagyobb leckét kapunk. Én is hibáztam. Akkorát, amilyet szerintem az életben nem fogok újra megtenni. Mégis abban a pillanatban, hogy visszatértem a régi életembe, minden a helyére állt. Feladhatod magad, az életed, letehetsz a Sorsodról, sohasem leszel boldog. Olyan igazán boldog. Belemenekülhetsz a párkapcsolatba, az sem fog kielégíteni. Pár évig igen, csak aztán majd jön a gondolkodás, hogy ez most komoly? Valóban ezt akartad? Semmi felett sem lehet átsiklani. Ez már csak ilyen.
De van valami, ami nagyon fontos. Sorsa mindenkinek van, de csak annak jönnek a csodák meg a bevonzás, meg az igazi siker, a boldogság, aki az útján van. Néha csak elég körbenézni, kiábrándító, hogy mennyi ember él úgy, mint egy zombi. Reggel felkelnek, elmennek dolgozni, és megelégednek azzal, ami van. Eldöntik, hogy ez nem lehet ennél több, és meg sem adják neki az esélyt, hogy több legyen. De ha mersz a szívedre hallgatni, mert igazából tényleg csak arra kell, és kérdés nélkül megteszel mindent, amit súg – nem lesz könnyű -, akkor bizony lesz Sors, meg véletlenek, meg vonzás törvénye, meg minden.
Életszagú példa: pár napja egy barátommal beszélgettünk egy helyen Budapesten valamelyik délután, amikor velem szemben észrevettem egy srácot. Nagyon hasonlított egy millió éve nem látott ismerősre, egyetlen pillanatra eszembe is jutott, hogy tök hasonlítanak. Eltelt öt perc, a pultnál megláttam a fiút. Véletlen? Vonzás törvénye? Ez mi? Igen, rögtön elkönyvelhetnéd, hogy vonzás törvénye. Aztán este eszembe jutott, hogy mi nem ott szerettünk volna találkozni eredetileg. A cél egy másik hely volt, de mivel ott nem volt az egyik kedvenc italomból, egy másik helyre ültem be. Én csak az érzéseim után mentem, és azt csináltam, amiben jól érzem magam – ő meg megjelent. Szóval valami van.
Ez meg a másik. Te mersz az érzéseidre hallgatva menni előre? Legyen ez ma a zárás, hallgass az érzéseidre, lépj rá az utadra, és aktiváld a csodákat. Izgalmasabb lesz az élet, hidd el.
miért nem marad?
2013 június 20. | Szerző: Oravecz Nóra
Elmegy már megint? Nem marad, nem érted, miért nem elég, ha hiszel? Kérdések, amelyekkel talán mindannyiunk szembesült már.
Valóban elég az, ha hiszel? Hogy jön majd, bekopogtat, és megjelenik mert neki meg kell jelennie és azt kapod majd, amire valóban szükséged van? Azokat a mondatokat mormolja el, amit már annyiszor elképzeltél a párnáid között, hogy majd ha jön az a pasi, na az pont ilyen lesz. És mi van olyankor, amikor a hit már édes kevés? Talán csak az időfaktorral van baj. Nem jött el, nem azt az órát írja épp ki a telefonod, vagy egyszerűen csak nem az a nap van, amikor a legjobban működhet az egész. Van olyan, hogy tökéletes időzítés – hiszek benne. A kötelékekre pedig hatványozottan igaz. Ha nem értünk még meg arra, hogy ott legyünk, ahol annyira szeretnénk lenni, ahova annyira vágyunk, az élet bizony nem enged tovább.
Magyarázat: Kötelékek. Azok a valamik, amelyek két ember között már a találkozás pillanatában érezhetőek. Mintha ezer éve ismernétek egymást, és nem is tudjátok, hogy eddig hogyan tudtatok egymás nélkül élni. Ezek a kapcsolatok a legmeghatározóbbak, ők alakítják az életedet, talán még a Sorsodat is. Segítenek, visznek előre, hisznek benned, hiszel bennük, de szabadon is engeditek egymást, bátran, ugyanis tudjátok, a kötelék bárhol is legyetek, sohasem szakad szét.
A legnagyobb szolgálatot teszi nekünk az élet azzal, hogy néha csak távol tartja azokat a dolgokat, amikre annyira vágyunk. Nem engedi, nem hagyja, hogy jöjjön, pontosan azért, mert ha idő előtt jönne, akkor bizony minden darabjaira is hullana. Mindennek idő kell, a fű sem nő ki csak úgy hipp-hopp a földből…
El kell vetni a magot, törődni kell vele, locsolni, és minden áldott nap mosollyal állni felette, hogy igen, bizony eljön majd a reggel, amikor kibújik. Sokszor nem is gondolnánk, hogy milyen csatákat él ő meg a föld alatt. Gyökerekbe ütközik, vagy épp szomjazik, mi meg csak azzal foglalkozunk, hogy miért nem jön már ki. Pedig csak türelemre lenne szükség. Arra, hogy bízz abban, hogy akkor jön majd és úgy, ahogy a legjobb neked. Tudd, hogy így lesz, és megvalósul. Te csak vívd a saját kis csatádiat, és érj meg a pillanatra, mert bizony meghatározó lesz.
Hiszen egy perc is sokat számít. Egy perccel előbb találkozni, egy perccel előbb elindulni, egy perccel előbb kilépni az ajtón. Csak egy perc, mégis gyakran csak egy percen múlik minden, azon, hogy mersz-e az érzéseidre hagyatkozva élni, és menni utánuk bármi áron.. Akkor bizony betoppannak a csodák, a boldogság, meg minden. De addig, amíg csak azt tudod hajtogatni, hogy “pedig éreztem”, és mégsem cselekszel az érzéseid szerint… Nos, addig ne várj semmit. Tök felesleges.
mini
2013 június 19. | Szerző: Oravecz Nóra
Mindig jön egy mosoly, mindig lesz egy új. Egy olyan, ami beléd hatol, olyan mélyen, hogy azt sem tudod, eddig hogyan tudtál élni nélküle. Őrület. Amikor azt hinnéd, már senki sem érintheti meg a szívedet, történik valami, valami, ami mindent átír, felülír, megváltoztat. De hagyni kell, hogy alakuljon, hogy kirajzolódjon. Hogy megjelenjen, hogy érezd, hogy megtanulj érezni és nem félni tőle. Igen, nem könnyű, lehet nem azt kapod vissza, amit adsz, de az igazi szeretet próbatétele az, hogy akkor is adod-e, ha nem kapod vissza. Ha beleszakad a szíved. Ha beleszeretsz. Ez az igazán nehéz. A legnehezebb összetört szívvel élni.
Engedd el!
2013 június 18. | Szerző: Oravecz Nóra
Elengedni, ragaszkodni, görcsösen akarni, ugye ismerős? Miért nem jön össze? Vajon mi az oka annak, hogy nem sikerül, hogy még mindig egy helyben toporogsz? Nézzük csak!
Csak nyugalom. Csak még egy lépés, aztán egy másik. Ne aggódj, minden jön majd a maga idejében, de addig is élvezd azt, amit kapsz. A mosolyokat, a pillanatot, a lehetőségeket, a csatákat, mindent. Azt, ha összetörnek, azt, ha nem megy, mindent, hiszen ez visz majd előre. Az, hogy benne voltál és megtapasztaltad – azt, amikor fáj, amikor nem, de leginkább a határokat, ameddig elmehetsz, amennyit még elbírsz.
Hagyd, hogy jöjjön
2013 június 16. | Szerző: Oravecz Nóra
Darabokra tört szívek, feladom, nem megy tovább, még egyszer aztán biztos nem megyek bele egy ilyenbe és társai. Vajon hányszor mondjuk el, és sétálunk ugyanabba a csapdába, helyzetbe, felállásba? Sokszor. Hogy miért? Mert hiszünk. Még mindig képesek vagyunk elhinni egy ragyogó szempárnak, hogy ő majd más lesz. Hogy vele minden menni fog, és már csak a boldogság vár ránk. Aztán eltelik egy hét, meg még egy, az álarcok meg szépen lassan hullanak alá. Egyre több, a földet talán be is lepi a lábfeje előtt. Most már minden megsemmisült, amit annyira szerettél, a valóság meg… Nem mindig az igazi. Hát ilyen is van. A játszma igazán csak most kezdődik. Összecsiszolódás, valódi egymásra találás, vagy értelmetlen játszmák?
Az se jó, ha túlságosan ég minden. Több tucat levelet kapok naponta, ami azzal kezdődik, hogy “jött, látott, és egyszerűen képtelenek voltunk mit tenni, rögtön összejöttünk. Nem tudtunk szabadulni egymástól”. Ó, tudom, hogy milyen ez. Nekem is volt benne részem. Egy hét után a fiú már nálam élt, mindez tartott kerek 3 hónapig. Az a nagy láng, ami az elején annyira vonzó volt, szép lassan felégetett minket. Leginkább engem a magam kis szabadságával, amiből semmi sem maradt. Neki itthon nem volt élete, így az enyémbe illeszkedett. Bosszantott, de legalább rájöttem, hogy olyan valaki kell mellém, akinek szintén megvan a szerelme, az álma, a vágya, amin minden áldott nap dolgozik.
Vigyázz azzal, ami ég. Ami túl intenzív, mert az intenzitása fogja összeomlasztani az egészet. Lehet, hogy pont amiatt nem fog sokáig tartani. Törekedj az egyensúlyra, arra, hogy balanszban legyenek az érzéseid.
Top tipp: Akárhányszor úgy érzed, most megtaláltad, és nem tudsz parancsolni az érzéseidnek, várj egy hetet. Vagy kettőt. Akármilyen nehéz is, fogd vissza magad, mert gyakran van, hogy az a bizonyos varázslat meg robbanás csak az első alkalommal történik meg, utána meg… Eltűnik, mint a kámfor. Meleg szív, hideg fej. Ez az egész titka. Gondolkodj mindig hideg fejjel, de soha ne zárd be a szíved.
Ne kapkodj. Van időd bőven. Gyakran pont a kapkodás őröl fel mindent. Az, hogy rögtön akarod azt, ami addig nem volt. Elhiszem, hogy felcsillan a szemed, hogy talán ő az, akire annyira vártál, és egyébként is más, mint a többi, de tudod néha elég csak hagyni a dolgokat, hogy letisztuljanak, mert az ilyen találkozások nagyon félrevezetőek lehetnek, és bizony előfordulhat, hogy a következő alkalommal már kínkeserves perceket töltötök együtt. Ne ítélkezz, hagyd, hogy az Élet mutassa meg, hogy ki miért toppant be.
Ne tervezz, ne akard. De tudd, hogy mire vágysz, ismerd magad. Ismerd azt a valakit, aki még nincs itt, éljen tisztán a gondolataidban, és tudd, hogy jön majd, és ő lesz az, aki boldoggá tesz. Semmit sem érzel véletlenül. Nem ok nélkül van szükséged arra, ami lejátszódik benned, vagy vonzódsz ahhoz, akihez. Egyszerűen csak engedd át az életnek az irányítást, és hagyd, hogy hozza és vigye az embereket. Senkit sem visz el véletlenül, a helyébe mindig jön más, hiszen olyan még sohasem volt, hogy ne lett volna valahogy. Hagyd, hogy betoppanjon az, akire szükséged van.
oravecznora
éld meg.
2013 június 29. | Szerző: Oravecz Nóra
Ne menekülj, merülj el benne még akkor is, ha fájni fog.
Úgy néz ki, a görcsös ragaszkodás és az elengedés kettőse szívesen mosolyogja végig életünket. Mosolyog, mert értetlenül áll a mi értetlenségünk előtt. Azelőtt a tény előtt, hogy sokadjára sem vagyunk képesek nyugodtan várni a sorunkra. Hiszen mondd egy oroszlánnak, hogy stop, várj, türelem, jön. Majd jön. Na persze. Egy oroszlán ilyenkor ordít egyet, megrázza a sörényét, és kinevet. Várjon az, akinek muszáj, ő nem fog. Aztán jön egy pofon. Meg még egy. Az oroszlánoknak ez a sorsa. Sokkal több pofont kapnak, mint azok, akik nem oroszlánnak születtek.
Szerencsére élvezik. Nem csak hogy élvezik, de a fájdalom az üzemanyag számukra. Egy erős élmény, és máris hosszú hetekre megvan a hatjóerő. Az a valami, amiből aztán a csodák jönnek. Mert nincs olyan, hogy valami igazán szép ne a fájdalomból jött volna a világra. És tudod lehet, hogy néha iszonyatosan mélyre kell zuhanni, de az, amit ott találsz.. Na az mindig megéri. Megéri, mert pontosan a mélység, a sötétség értet meg dolgokat. Pontosan az lesz az, ami miatt ki fogsz jönni, mert látod, hogy a sötétséget a fény egy pillanat alatt megöli. A fény pedig nem más, mint a hit. Bőven elég hinni. Bőven elég hittel menni előre ahhoz, hogy minden megtörténjen, amit számodra kitaláltak.
TIPP: Merd megnyitni magad a tapasztalások előtt. Hagyd, hogy jöjjön, vigyen, amit akar, úgyis visszaadja, ha nem tud vele mit kezdeni. Élj más életet – élj életet. Valódit.
Oldal ajánlása emailben
X